Mi az élet célja?
Sokan mondanak erről sokfélét, de mi van, ha az életnek nincsen különösebb célja? Mi van, ha egyszerűen csak szeretne rajtunk keresztül a maga teljes tisztaságában megvalósulni? Olyan egyszerűen, ahogy egy patak folyik, amikor nem gátolják kövek, üledék és faágak az útját.
A pszichospirituális alkímia célja, hogy a patakmedret segítsen megtisztítani az akadálytalan áramlás előtt. Ismereteim szerint nem létezik ennél pozitívabb cél és semmi nem hoz pozitívabb változást az életünkbe annál, mintha tudatosul, ami mindaddig rejtve maradt bennünk (és így többé már nem kell a valóságunkba kivetülnie).
Hogy ezt a célt elérje, az alkímia az egyénivé válás 7 hosszú stációján vezet keresztül.
Az első 3 állomás a feketedésé. A találó név a folyamattal járó depresszióra és a belső sötét részeink fokozatos napvilágra kerülésére utal. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ezek a megadás stációi. A lélek többé nem akar már azonosulni a felvett ránk ragadt szerepekkel és külső elvárásokkal és elindul, hogy leváljon a társadalom túlnyomó többségére jellemző "kaptár mentalitásból".
Sokszor valamilyen trauma, például veszteség vagy betegség indítja el a folyamatot, amelynek során először megértjük a múlandó világgal való azonosulásunk tökéletes értelmetlenségét és ráeszmélünk, hogy az ego éhsége csillapíthatatlan, azaz, ha kívül keressük a kielégülést, valójában csak körbe-körbe járunk egy sűrű, sötét erdőben. Megérezzük, hogy az élet több a pillanatnyilag megszerzett vagy éppen elveszített dolgok és személyek összességénél. Nem feltétlenül a legkellemesebb folyamat, ahogyan az egyre hevesebb belső tűz hamuvá égeti ragaszkodásainkat, de feltétlenül szükséges az egészséges továbbfejlődéshez. A hamvasztásra utal az első fekete fázis latin neve, a Calcinatio.
A feketedés során nem meglepő módon az álmokban a lakásunkat (azaz, azonosult személyiségünket) elemésztő tűz, temetés, halál, holló és egyéb fekete alakok jelennek meg. Elkezdjük elgyászolni haldokló egónkat. A hömpölygő áradások, zavaros vizek álomképei pedig a tudatos észlelésünkbe beömlő, addig rejtett tudattalan visszatükröződései a feketedés (latinul: nigredo) során. Személyes véleményem szerint a társadalmat alkotó egyének túlnyomó többsége és így maga a társadalom is a feketedés fázisában van, vagy ami még "rosszabb": be sem lépett abba.
Az önmagunkká válás folyamata le nem rövidíthető, de felgyorsítható. Többek között ezt hivatott segíteni a szeptember 26.-i egésznapos kiscsoportos együttlétünk, a Belső Lehorgonyzás Napja, amelyre szeretettel várlak!
