HTML

BEVEZETÉS AZ ALKÍMIÁBA: A FEKETEDÉS

2020.09.06. 22:01 Nemvagyegyedul

 

Mi az élet célja?
Sokan mondanak erről sokfélét, de mi van, ha az életnek nincsen különösebb célja? Mi van, ha egyszerűen csak szeretne rajtunk keresztül a maga teljes tisztaságában megvalósulni? Olyan egyszerűen, ahogy egy patak folyik, amikor nem gátolják kövek, üledék és faágak az útját.
A pszichospirituális alkímia célja, hogy a patakmedret segítsen megtisztítani az akadálytalan áramlás előtt. Ismereteim szerint nem létezik ennél pozitívabb cél és semmi nem hoz pozitívabb változást az életünkbe annál, mintha tudatosul, ami mindaddig rejtve maradt bennünk (és így többé már nem kell a valóságunkba kivetülnie).
Hogy ezt a célt elérje, az alkímia az egyénivé válás 7 hosszú stációján vezet keresztül.
Az első 3 állomás a feketedésé. A találó név a folyamattal járó depresszióra és a belső sötét részeink fokozatos napvilágra kerülésére utal. Úgy is fogalmazhatunk, hogy ezek a megadás stációi. A lélek többé nem akar már azonosulni a felvett ránk ragadt szerepekkel és külső elvárásokkal és elindul, hogy leváljon a társadalom túlnyomó többségére jellemző "kaptár mentalitásból".
Sokszor valamilyen trauma, például veszteség vagy betegség indítja el a folyamatot, amelynek során először megértjük a múlandó világgal való azonosulásunk tökéletes értelmetlenségét és ráeszmélünk, hogy az ego éhsége csillapíthatatlan, azaz, ha kívül keressük a kielégülést, valójában csak körbe-körbe járunk egy sűrű, sötét erdőben. Megérezzük, hogy az élet több a pillanatnyilag megszerzett vagy éppen elveszített dolgok és személyek összességénél. Nem feltétlenül a legkellemesebb folyamat, ahogyan az egyre hevesebb belső tűz hamuvá égeti ragaszkodásainkat, de feltétlenül szükséges az egészséges továbbfejlődéshez. A hamvasztásra utal az első fekete fázis latin neve, a Calcinatio.
A feketedés során nem meglepő módon az álmokban a lakásunkat (azaz, azonosult személyiségünket) elemésztő tűz, temetés, halál, holló és egyéb fekete alakok jelennek meg. Elkezdjük elgyászolni haldokló egónkat. A hömpölygő áradások, zavaros vizek álomképei pedig a tudatos észlelésünkbe beömlő, addig rejtett tudattalan visszatükröződései a feketedés (latinul: nigredo) során. Személyes véleményem szerint a társadalmat alkotó egyének túlnyomó többsége és így maga a társadalom is a feketedés fázisában van, vagy ami még "rosszabb": be sem lépett abba.
Az önmagunkká válás folyamata le nem rövidíthető, de felgyorsítható. Többek között ezt hivatott segíteni a szeptember 26.-i egésznapos kiscsoportos együttlétünk, a Belső Lehorgonyzás Napja, amelyre szeretettel várlak!
Man lights his parents' house on fire while trying to kill spiders |  Trending News,The Indian Express

KUTYAHŰSÉG

2020.09.06. 22:00 Nemvagyegyedul



Tegnap óta az egész ország felett elsötétült az ég, érthetően borús hangulatban ballagtam ma reggel haza a piacról. Úgy éreztem, a bevásárló hátizsákom valahogy a szokottnál is jobban húzza a vállamat.

Majd hirtelen, a közeli fák közül egy villámgyors, fekete kutyus
szaladt oda hozzám. Játékosan körbeszaglászott, nedves orra foltot hagyott a farmeromon. Elmosolyodtam. Mikor a gazdája pólóján megláttam a 'Keep smiling' feliratot, újra szétáradt bennem a már jól ismert érzés: az Élet soha nem lehet az ellenségünk. Terel, ha kell finoman, vagy betonkeményen, de minden pillanatban csak önfelismerésre ösztönöz, arra, hogy a legnagyobb nehézségek között is rendületlenül bízzunk abban: bármi történik, a folyamat mindig minket szolgál. És hogy arra az adóra hallgassuk, amelynek a vevőberendezése a szívünkben van - akkor is, ha a legnagyobb áldozatot és hűséget kéri is tőlünk.

Kutyahűséget.

Hazajutni ahhoz, amik mindig is voltunk, rögös és néha irgalmatlanul nehéz út. De közben időről időre megjelenik egy "felugró ablakban" a kegyelem és a vigasztaló humor. Nem az a baj, hogy nem kapunk biztatást: a nehézségek közepette a Nap ne bújna elő hirtelen a felhők közül, vagy a szellő nem simogatná meg az arcunk, egy kisbaba ne nevetne ránk teli szájjal az anyukája karjáról. Dehogynem. A probléma az, hogy nem vesszük észre. És ilyenkor az Élet valóban sivataggá tud válni.

Hogy teljességgel megértsük - ami ennél is több, tudjuk - hogy az Élet mi magunk vagyunk, be kell lépnünk a legbelső Szentélybe, túl az azonosult énünk ezer rétegén. Megnyílva beáradni vágyó Önmagunknak. Ez lesz az a földdarab, az Új Világ, ha tetszik, amelyen a mind bizonytalanabbá váló világ jelképes és valós áradásaiban meg tudjuk majd vetni a lábunkat.

A maximálisan földelt, átlátható és érthető belső átalakulási folyamat támogatása érdekében szeptembertől kiscsoportos foglalkozásokat is tervezek indítani, amelyek pontos tartalmát, és menetrendjét a későbbiekben közzéteszem majd. A személyes coaching addig is elérhető, most rövid szünet jön, 2020. augusztus 4. után újra. Jelentkezni mindkettőre személyes üzenetben itt a Facebook oldalon lehet. 

kuty.png

 

FOGSÁGRÓL ÉS MAGÁNYRÓL

2020.08.03. 14:17 Nemvagyegyedul

 

"Fogságba születni" azt jelenti: nem ismerni a ketrecen túli világot. A cirkuszi oroszlán hiányérzetét az okozza, hogy bár sosem látta, legbelül valahogy mégis emlékszik a szavannákra.

Gyakorlatilag mindannyian fogságba születünk itt a Földön. Nem ismerjük a belső teljességet, az önmagunkhoz kapcsolódás érzését, sem az ezekhez vezető utat. Az oroszlánhoz hasonlóan, elszakítottságunk sebe mégis ott lüktet bennünk. Fogságba születünk, mert ez a világ nevet ad az érzéseinknek, már azelőtt, hogy először megtapasztalhatnánk őket. Mert "boldogságunk" definícióját csalóka teljesítmény indikátorokhoz: "barátok", követők számához, párkapcsolathoz, családhoz köti - és ki kárhoztathatna minket, ha viszonylag hamar elhisszük neki, hogy ez így rendben is van. Megpróbáljuk hát a lehetetlent, kívül meggyógyítani a belső sebet.

A fogságba született ember egyik legeltagadottabb, legszégyelltebb és megvetettebb érzése ezért a magány. Veszélyes üzenetet hordoz, baljós emlékeket ébreszt: hiszen aki egyedül van, az szerethetetlen, gondolják sokan. A magány sikertelenségünk stigmája. Így aztán, amikor teljességünket egy, vagy több másik emberben keressük, talán szerethetőségünkről is igazolást kívánunk nyerni, a világban való életképességünk útlevelét, unalmunk feloldását, életbizalmunk elvesztéséből eredő félelmeink elűzését és ki tudja, mit reméljük a magány érzésének kerülésétől, eltaszításától.

A fogságba született ember képtelen a végtelen perspektívájából tekinteni érzéseire, így a magányt is csak a kapcsolódó gondolatain keresztül tudja meghatározni, megélni. Nem úgy, mint egy információ csomagot, egy energiát, egy ősi üzenetet, talán emberi létünk kezdetéről, vagy még azelőttről. Pedig aki volt már magányos valaha párkapcsolatban, házasságban, családban, az tudja, hogy amíg valamiképp megítéljük a magány érzését, addig meg fogunk ítéltetni a magány által: az érzés szenvedéssel teli fog visszatérni hozzánk. Amíg túl akarunk lenni rajta, el akarjuk fedni, kerülni, intellektuális mázzal festjük át, addig többé vagy kevésbé, de meg fog határozni minket.

Az Élet hihetetlen csodákat tartogat a fizikai test számára és ennek kétségtelen koronagyémántjai közé tartozik a másik ember ölelése, mosolya, érintése, vagy az intim együttlét. Az ember alaptermészetét illetően társas lény, ezt senki sem vonja kétségbe. A kérdés, mint mindig, hogy felismerjük-e a hiányban, így például a magány köré kerített szenvedésünkben, túl az önsajnálaton, túl az önostorozáson, az Élethez magához való viszonyunkat, mint érzéseink végső mozgatórugóját. Hajlandóak vagyunk-e szembenézni a magány témája által életre hívott belső Gólemmel, és át tudunk-e törni rajta, elsősorban magunkért és persze azokért, akikkel megosztjuk az életünket. Hogy ne tőlük várjuk, ne bennük keressük mindazt a vígaszt és enyhülést, amit magunknak megadni és megengedni elfelejtettünk, vagy soha nem is tanultunk meg.

Itt az ideje végre kinyitni a ketrec ajtaját!

 

A képen a következők lehetnek: túra/szabadtéri

Címkék: ébredés coaching visszatérés MÁTRIX

VISSZATÉRTEM

2020.07.11. 18:38 Nemvagyegyedul

 

Hosszú-hosszú hallgatás után most jött el az ideje a világ exponenciálisan gyorsuló változásában, hogy újra megosszak: gondolatokat, érzéseket és előérzeteket.

Erre mostantól a terveim szerint a ma elindított, kétnyelvű Facebook-oldalamon kerül majd sor, legalább is egyelőre. A belső változásokat pedig a leghatékonyabban személyesen tudom katalizálni, egy ideje ezért már szélesebb kör számára is elérhető az intuitív coaching és facilitátori szolgáltatásom is. Az FB-n beszámolok majd ezek tapasztalatairól is.

Szeretettel várlak!

 

 

 

 

Címkék: facebook feltámadás meditáció coaching visszatérés facilitálás